Készül egy szülinapi Nova ruha Buckónak Gilice fonaból, elég lassan, de biztosan. Így áll most a dolog.
2012. március 9., péntek
A jövő
Jó hangzatos a cím, de nem váltom meg a világot ebben a bejegyzésben sem. Történt egy facebook-os beszélgetés kapcsán, hogy diagnosztizáltam magamról, hogy kötésfüggő vagyok. Nem volt ebben semmi meglepő számomra, még jól el is röhögcséltem magamban, mert szoktam mondani fonalvásárlás előtt, hogy megyek az anyagért, meg majd megyek az anonim kötők klubjába, és majd felállok, és mondom, hogy Anna vagyok, 67 napja nem kötöttem, nem fogdostam fonalat. Na és akkor belémvágott a sötét jövőkép: jövő ősszel/télen már szakdolgozatot írok, gyűjtögetem a szüléseket, és a maradék időben készülök az államvizsgára, és akkor majd tényleg nem tudok kötni. Rögtön nem tűnt olyan viccesnek a dolog, el is hessegettem ezt a rémképet, igyekeztem a jelenre koncentrálni.
Készül egy szülinapi Nova ruha Buckónak Gilice fonaból, elég lassan, de biztosan. Így áll most a dolog.
Készül egy szülinapi Nova ruha Buckónak Gilice fonaból, elég lassan, de biztosan. Így áll most a dolog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
67 napja nem kötöttem és fonalat sem fogdostam??? Ez nem hangzik valami jól!!
VálaszTörlésFélek is az elvonási tünetektől:D
VálaszTörlésAz Anna vagyok itt is stimmel, de a többit inkább nem kérem!
VálaszTörlésAnnaként és megrögzött kézimunkázóként el sem tudom képzelni, milyen elvonási tünetekkel járna a 67 nap. Szerintem jobban jár mindenki, ha köthetek vagy horgolhatok...
VálaszTörlésOké, nem borzolom tovább a kedélyeket...
VálaszTörlés