Luppa-sziget

  Tegnap este értünk haza az elmúlt évek legjobb nyaralásából. Barnák vagyunk, kisimultak, kipihentek, tele élményekkel. Megmutatom milyen is ez a sziget. Az utolsó napokban arra jutottam, hogy tulajdonképpen nem is vágyom egzotikus nyaralásra ezek után, annyira különleges ez a hely, és összesen 18 km-re van tőlünk.
  A szigetre csak révvel lehet bejutni, innen:

 ilyen a rév,

és ide érkezik az ember.

A szigeten egy traktort kivéve semmilyen jármű nincs, tulajdonképpen egy hosszú utcából áll, amin ez a gyönyörű platánsor áll:

Én azt saccolom, hogy olyan 70-80 ház lehet összesen, de ebben nem vagyok biztos.
Mi ebben laktunk:

Az első napokban még viszonylag magasan volt a Duna, így elég iszapos volt a part, amit leginkább Sári élvezett, lehetett dagonyázni. Majd ahogy lejjebb ment a vízszint, előkerült a kavicsos part, és a homokpadok.
  Először csak így,

aztán így,

itt aztán nagyon jókat lehetett fürdeni, kincseket gyűjteni. (Komoly kavicsmennyiséggel jöttünk haza.)
Még néhány kép, hogy lássátok milyen volt:

Kormos Géza, a sziget kutyája, és Sári nagy haverja,

a part, ahol az elején fürödtünk,

az esték,

a nyomok az iszapban,

 ilyenek a tengeri csillagok a Dunánál,

meg az elhagyott hajók,

az izéhal, aminek elfelejtettem a nevét, de egy T-alakú csőben lakott a homokpad mellett,

 így kell nagyon látványosan unatkozni, miközben anya apró izéket fotózik,

csak úgy,

itt pedig próbálta akkorára kidugni a hasát, mint az enyém :)

Meglepően nem hiányzott nekem semmi a városból, netezés helyett tudtam kötni:)

 Készült valami, amit nem mutathatok meg, meg ajándékba lesz, és csak szeptember elején adom át, a leendő tulaj pedig szokta néha olvasni a blogot. De ígérem jövök vele, ahogy lehet. Készült egy pulcsi Sárinak, aminek a vállrészét sajnos le kell bontanom, mert szűk hónaljban. 

Elkezdtem a Bedfordot, ami régi vágyam volt, most megkötöm jó vastag fonalból, kicsit  nagyobb méretben, és reménykedem, hogy nagy pocakkal is beleférek.

Nagyon jó kötni ezt a mintát, csak a fonalutánpótlás nem fog időben megérkezni. Nagyon sok fonalat eszik a minta, és nem lesz elég, amit betáraztam hozzá.

Balaton és mi

Ezek még az előző nyaralás képei. Igen, ezen a nyáron nagyon el vagyunk kényeztetve, pihenésből pihenésbe esünk. Mentségemre legyen mondva, hogy a balatoni lazulást én bölcsességfog fájással töltöttem, amit azonnal ki is kellett szedetnem, ahogy hazajöttünk.

  Közben kaptam a kérést több helyről is, hogy írjak kicsit magunkról. Szóval berendezkedtünk, a lakás kezd egy otthonhoz hasonlítani, a belvárosról pedig sokkal rosszabb emlékeim voltak, mint amilyen valójában. Úgyhogy a kezdeti félelmeim elmúltak, bár vannak (még sarkok, ahol iszonyatos a kupi,) dolgok, amik keresik a helyüket. Találtunk új ovit, eddig nagyon jónak tűnik!
  A várandósságnak pedig lassan a félidejében járok, a kezdeti nyavalyáim, öreganyám-szindrómám elmúlt. Viszont sokkal, de sokkal nyafogósabb vagyok, mint Sárival voltam. Lassan már pocak is látszik, bár az Imogen tee képei alapján meg is lettem gyanúsítva, hogy nem is várunk babát, de talán most már nem úgy nézek ki, mint aki kétszer ebédelt. Szóval minden alakul, rendeződik. A következő félévemet még majdnem teljesen megcsinálom, még gyakorlatra is megyek, így elvileg csak a legutolsó félév fog maradni. Erről jut eszembe, hogy szülni otthonos terepen fogok, abban a kórházban, ahol a gyakorlatomat töltöm, és mostani gyakorlaton az újszülött osztályra megyek, úgyhogy be is tudok melegíteni kicsit :)
 És igen, nézegetem a babatakarók, babazsákok mintáit, de még nem döntöttem...
 

Elmentünk...

... nyaralni, méghozzá Luppa szigetre.  Ma csak hazaugrottunk egy kis pletykálós kötésre, holnap megyünk vissza, és ha minden igaz, akkor nem jövünk haza még egy jó darabig. Kötött holmik készülnek, de lehet hogy majd egy ömlesztett bejegyzés lesz, ha visszajöttünk.

Ilyen ott,

meg ilyen.

Addig is tudtok szavazni rám, mert az Imogen felsőt beneveztem Barkáék Hónap alkotása játékába.

Wellness hétvége a városban

Az elmúlt sok-sok hónap legpihentetőbb hétvégéje volt ez a mostani. Kezdve azzal, hogy szombaton egy fórumról a kötős lányokkal összehoztuk az első találkozót. Ez már pár hete szervezés alatt volt, és ha minden jól megy, akkor havonta fogunk tartani egy ilyet. Összegezve: kis kötés, fonal+kötőtűtapizás, beszélgetés. Nagyon jó volt, mert egészen más program volt, mint amiket mostanában csinálok, úgyhogy egészen kikapcsolt. Annyira, hogy szerettem volna fotózni, de elfelejtettem, de legközelebb ígérem lesz kép!
Tegnap pedig a nővérem jóvoltából eljutottam egy belvárosi spa helyre (nem tudom a pontos megnevezést, reklámozni meg nem szeretném őket). Egy kis fürdőzés után egy hosszabb masszázs következett, fantasztikus volt, teljesen kilazultunk, nekem elmúlt a fejfájásom, és a vállfájásom, és végre normálisan végigaludtam az éjszakát. Azóta egész más színben látom a dolgokat, rájöttem, hogy így nem nehéz kiegyensúlyozottnak lenni. :D Ezek után még egy kis sütizés-teázás következett hármasban, anélkül, hogy bárki kiöntött volna komolyabb mennyiségű kakaót a fotelhuzatra, vagy ordította volna, hogy pisikaka. Most bármilyen meglepő nem Apapeti szokásairól van szó, hanem Buckóéról. Szóval ilyen hétvégét még sokat elviselnék....

Január

Elkészült munkát most sajnos nem tudok mutatni, alakul a Levenwick kardigán, de nagyon-nagyon lassan. Azt hiszem ez az időszak másról szól most.
Januári lomtalanítás van kérem kívül-belül. Mert itt 3 hörcsög lakik, ahogy az anyám mondaná. Sajnos igaza is van, tényleg mindenkinek komoly gyűjtő-felhalmozó szenvedélye van nálunk. Én fonalban utazom, használhatatlan ruhákban, a férjem kütyükben, a lányunk pedig gyakorlatilag mindenben. Szóval megváltam néhány szatyor ruhától a vöröskereszt javára. Egyébként ezeknek a jelentős része olyasmi volt, amibe a várandósságom előtt ropiként belefértem, de most legalább egy, de inkább két mérettel nagyobb vagyok. Persze néha elővettem párásodó szemmel  felidéztem, hogy amikor én ebben jártam dolgozni..., hátha még belefogyok....., vagy milyen jó anyagból is van ez a nadrág..... Na ezektől a nyomasztó ruháktól megváltam. Az érzés leírhatatlan, mastercarddal nem megvásárolható.
A pakolászás kapcsán tettem egy fogadalmat: addig nem veszek fonalat, amíg ezeket nem használom fel. Ez alól kivételt képeznek a hihetetlen akciók, vagy ha hirtelen nyerek a lottón, és befektetek egy kis ilyenbe. Szépen össze is írtam magamnak hogy miből mit fogok kötni. Itt listázás van kérem szépen mindenre. Ez valami szenvedély nálam, le kell írni, lehet pipálgatni, kihúzkodni. Ez ugyanúgy érvényes a bevásárlásra, mint a világmegváltásra.
Úgy néz ki, pár napon belül külön asztalra költözünk a férjemmel, és át is rendezzük a nappalit. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy lesz egy kis zugom, ahol nyugodtan elszabadulhatnak a kötéspróbák, fonalminták, szabadon kupacolhatom a kötőtűket, és csak magamat szidhatom, ha nem találok valamit.
Ma folytatódik a pakolás a lakásban, és folytatódik belül is. Sok dolog rendeződött el, és fontos dolgokra kellett rájönnöm. És van ami még csak most alakul.

Göd

Tegnap kimentünk Gödre kavicsozni és sétálni a Dunapartra. Na nem mintha nem a Duna partjánál laknánk Budafokon, de hát ugye kell az embernek az egzotikum meg a rongyrázás :)

Buckó

(nemsokára jövök az elkészült mellényéről képekkel) 

Buckó és én