2012. január 29., vasárnap

Wellness hétvége a városban

Az elmúlt sok-sok hónap legpihentetőbb hétvégéje volt ez a mostani. Kezdve azzal, hogy szombaton egy fórumról a kötős lányokkal összehoztuk az első találkozót. Ez már pár hete szervezés alatt volt, és ha minden jól megy, akkor havonta fogunk tartani egy ilyet. Összegezve: kis kötés, fonal+kötőtűtapizás, beszélgetés. Nagyon jó volt, mert egészen más program volt, mint amiket mostanában csinálok, úgyhogy egészen kikapcsolt. Annyira, hogy szerettem volna fotózni, de elfelejtettem, de legközelebb ígérem lesz kép!
Tegnap pedig a nővérem jóvoltából eljutottam egy belvárosi spa helyre (nem tudom a pontos megnevezést, reklámozni meg nem szeretném őket). Egy kis fürdőzés után egy hosszabb masszázs következett, fantasztikus volt, teljesen kilazultunk, nekem elmúlt a fejfájásom, és a vállfájásom, és végre normálisan végigaludtam az éjszakát. Azóta egész más színben látom a dolgokat, rájöttem, hogy így nem nehéz kiegyensúlyozottnak lenni. :D Ezek után még egy kis sütizés-teázás következett hármasban, anélkül, hogy bárki kiöntött volna komolyabb mennyiségű kakaót a fotelhuzatra, vagy ordította volna, hogy pisikaka. Most bármilyen meglepő nem Apapeti szokásairól van szó, hanem Buckóéról. Szóval ilyen hétvégét még sokat elviselnék....

2012. január 25., szerda

Mégiscsak...

... jövök egy kis kötősfotóval. A kardigán gallérja. A minta gyönyörű, és nagyon egyszerű, én odavagyok érte.



Január

Elkészült munkát most sajnos nem tudok mutatni, alakul a Levenwick kardigán, de nagyon-nagyon lassan. Azt hiszem ez az időszak másról szól most.
Januári lomtalanítás van kérem kívül-belül. Mert itt 3 hörcsög lakik, ahogy az anyám mondaná. Sajnos igaza is van, tényleg mindenkinek komoly gyűjtő-felhalmozó szenvedélye van nálunk. Én fonalban utazom, használhatatlan ruhákban, a férjem kütyükben, a lányunk pedig gyakorlatilag mindenben. Szóval megváltam néhány szatyor ruhától a vöröskereszt javára. Egyébként ezeknek a jelentős része olyasmi volt, amibe a várandósságom előtt ropiként belefértem, de most legalább egy, de inkább két mérettel nagyobb vagyok. Persze néha elővettem párásodó szemmel  felidéztem, hogy amikor én ebben jártam dolgozni..., hátha még belefogyok....., vagy milyen jó anyagból is van ez a nadrág..... Na ezektől a nyomasztó ruháktól megváltam. Az érzés leírhatatlan, mastercarddal nem megvásárolható.
A pakolászás kapcsán tettem egy fogadalmat: addig nem veszek fonalat, amíg ezeket nem használom fel. Ez alól kivételt képeznek a hihetetlen akciók, vagy ha hirtelen nyerek a lottón, és befektetek egy kis ilyenbe. Szépen össze is írtam magamnak hogy miből mit fogok kötni. Itt listázás van kérem szépen mindenre. Ez valami szenvedély nálam, le kell írni, lehet pipálgatni, kihúzkodni. Ez ugyanúgy érvényes a bevásárlásra, mint a világmegváltásra.
Úgy néz ki, pár napon belül külön asztalra költözünk a férjemmel, és át is rendezzük a nappalit. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy lesz egy kis zugom, ahol nyugodtan elszabadulhatnak a kötéspróbák, fonalminták, szabadon kupacolhatom a kötőtűket, és csak magamat szidhatom, ha nem találok valamit.
Ma folytatódik a pakolás a lakásban, és folytatódik belül is. Sok dolog rendeződött el, és fontos dolgokra kellett rájönnöm. És van ami még csak most alakul.

2012. január 4., szerda

Flora

Kaptam tegnap pár képet a külhonba szakadt Flora sapiról. A tanulság az, hogy az ember kössön fotósnak, és akkor lesznek szép képek a blogján.  Íme.


 (vagy megtanulok normálisan fotózni)

2012. január 3., kedd

A sapkák, meg az ünnepek

Lehet, hogy nem ért velem együtt mindenki, de én már nagyon örülök, hogy vége az ünnepeknek. Karácsony másnapjára begyűjtöttem a férjem betegségét én is, úgyhogy én is lázasan agonizáltam itthon. Szerencsére pont váltásban voltunk betegek, így tudtuk egymást ápolni. Aztán az elő-szilveszteri buli nekem agyrázkódással végződött, nem is kicsivel. Sikerült beesnem egy  ajtón, ami elvileg be volt zárva, és ehhez még csak nem is kellett lerészegedni. Másnap irdatlan fejfájás, hányás, szédülés, ügyelet, majd itthon fekvés. Ha lett volna még egy ünnep, akkor lehet hogy már csak 1 lábam lenne, vagy elüt egy kamion. Szóval végre vége az ünnepeknek, jól kibuliztam, kiünnepeltem magam egy időre.
Végre meg tudom mutatni a maradék karácsonyi ajándékokat, íme 3 sapka, aviatrix, mert a gyerekek abban a leghelyesebbek.
Az alsó Buckónak készült, ilyen használat közben.


Mindegyik Mosó Masából készült, a nagyobbak 60 gr-ból, a kicsi pedig 55-ből.

És kötöttem magamnak is egy Flora sapit, mert amióta elküldtem a barátnőmnek, azóta motoszkált a gondolat bennem, hogy ilyen nekem is kell. Dáma Létó színből készült, a fehér minta pedig a maradék Pehely fonal.


A szemem pedig nem kisírt, csak agyrázkódott vagyok.
És már tűn van a Levenwick kardigán, remélem nemsokára megmutathatom azt is. A folyamatos kötésben már csak a vizsgák akadályozhatnak meg.