A szigetre csak révvel lehet bejutni, innen:
ilyen a rév,
és ide érkezik az ember.
A szigeten egy traktort kivéve semmilyen jármű nincs, tulajdonképpen egy hosszú utcából áll, amin ez a gyönyörű platánsor áll:
Én azt saccolom, hogy olyan 70-80 ház lehet összesen, de ebben nem vagyok biztos.
Mi ebben laktunk:
Az első napokban még viszonylag magasan volt a Duna, így elég iszapos volt a part, amit leginkább Sári élvezett, lehetett dagonyázni. Majd ahogy lejjebb ment a vízszint, előkerült a kavicsos part, és a homokpadok.
Először csak így,
aztán így,
itt aztán nagyon jókat lehetett fürdeni, kincseket gyűjteni. (Komoly kavicsmennyiséggel jöttünk haza.)
Még néhány kép, hogy lássátok milyen volt:
Kormos Géza, a sziget kutyája, és Sári nagy haverja,
a part, ahol az elején fürödtünk,
az esték,
a nyomok az iszapban,
ilyenek a tengeri csillagok a Dunánál,
meg az elhagyott hajók,
az izéhal, aminek elfelejtettem a nevét, de egy T-alakú csőben lakott a homokpad mellett,
így kell nagyon látványosan unatkozni, miközben anya apró izéket fotózik,
csak úgy,
itt pedig próbálta akkorára kidugni a hasát, mint az enyém :)
Meglepően nem hiányzott nekem semmi a városból, netezés helyett tudtam kötni:)
Készült valami, amit nem mutathatok meg, meg ajándékba lesz, és csak szeptember elején adom át, a leendő tulaj pedig szokta néha olvasni a blogot. De ígérem jövök vele, ahogy lehet. Készült egy pulcsi Sárinak, aminek a vállrészét sajnos le kell bontanom, mert szűk hónaljban.
Elkezdtem a Bedfordot, ami régi vágyam volt, most megkötöm jó vastag fonalból, kicsit nagyobb méretben, és reménykedem, hogy nagy pocakkal is beleférek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése