Január

Elkészült munkát most sajnos nem tudok mutatni, alakul a Levenwick kardigán, de nagyon-nagyon lassan. Azt hiszem ez az időszak másról szól most.
Januári lomtalanítás van kérem kívül-belül. Mert itt 3 hörcsög lakik, ahogy az anyám mondaná. Sajnos igaza is van, tényleg mindenkinek komoly gyűjtő-felhalmozó szenvedélye van nálunk. Én fonalban utazom, használhatatlan ruhákban, a férjem kütyükben, a lányunk pedig gyakorlatilag mindenben. Szóval megváltam néhány szatyor ruhától a vöröskereszt javára. Egyébként ezeknek a jelentős része olyasmi volt, amibe a várandósságom előtt ropiként belefértem, de most legalább egy, de inkább két mérettel nagyobb vagyok. Persze néha elővettem párásodó szemmel  felidéztem, hogy amikor én ebben jártam dolgozni..., hátha még belefogyok....., vagy milyen jó anyagból is van ez a nadrág..... Na ezektől a nyomasztó ruháktól megváltam. Az érzés leírhatatlan, mastercarddal nem megvásárolható.
A pakolászás kapcsán tettem egy fogadalmat: addig nem veszek fonalat, amíg ezeket nem használom fel. Ez alól kivételt képeznek a hihetetlen akciók, vagy ha hirtelen nyerek a lottón, és befektetek egy kis ilyenbe. Szépen össze is írtam magamnak hogy miből mit fogok kötni. Itt listázás van kérem szépen mindenre. Ez valami szenvedély nálam, le kell írni, lehet pipálgatni, kihúzkodni. Ez ugyanúgy érvényes a bevásárlásra, mint a világmegváltásra.
Úgy néz ki, pár napon belül külön asztalra költözünk a férjemmel, és át is rendezzük a nappalit. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy lesz egy kis zugom, ahol nyugodtan elszabadulhatnak a kötéspróbák, fonalminták, szabadon kupacolhatom a kötőtűket, és csak magamat szidhatom, ha nem találok valamit.
Ma folytatódik a pakolás a lakásban, és folytatódik belül is. Sok dolog rendeződött el, és fontos dolgokra kellett rájönnöm. És van ami még csak most alakul.